Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nihilzóna

2020.jan.26.
Írta: Nihilzóna Szólj hozzá!

#28 Egy korszak vége

Pár napja megkaptam azt a választ, amit körülbelül két évtizede kerestem. Miért maradtam szűz ilyen sokáig? Lehet Te is az vagy ott a túloldalon, elvégre mindenki a saját érdeklődési körében kutakodik a neten. Hátha segít amit most írok.

Szerintem a "beragadt" szűz ember, már akit nem egy trauma ért és azért ódzkodik másoktól, ezek az emberek idealisták. Én végig tudtam, hogy az vagyok. Az a lány volt a mindenség, a tökéletesség. Elég lett volna az is, ha már naponta láthattam volna legalább barát-nőként. Megvolt benne minden, amire vágytam. Minden vágyam azaz az egóm és a hormonjaim kivetülése. Sosem értettem miért kellett nekem csak az az egyetlen lány, miért nem engedtem másokat is közel, hiába voltak jelentkezők még nagyon régen.

A nagy titok valójában egyszerű. Zárkózott jellem voltam gyerekként. Mi jellemez egy zárkózott embert? Nincs elég barátja, nincs társasága, nincsenek külső ingerek amikre reagálnia kellene. Emiatt gyártania kell magának egy olyan világképet, amiben a sok-sok hiányosságot gondolatokkal pótolja ki. Ha nem ismered szíved választottját, akkor hozzákapcsolod azt, amit eddig megismertél a világból és a szerelem jegyében ebből a halmazból csak a jó tulajdonságokat aggatod rá. Így tökéletes a szerelem, nincs beleszólása a másiknak. Ezért illúzió az egész, egy önámítás. De ezt nem csak én csináltam, mindenki ilyen. Csak a mérték más és később jön a csalódás. Olyan ez mint a láthatóan nagy szilikonmell, a lány nyíltan hazudik magáról és a kanos macsó "elhiszi", hogy milyen hatalmasak azok a mellek. Ez semmivel sem normálisabb, mint az én régi szüzességem.

Annál a lánynál az első pár évben az érzéseim tisztán a szerelemről szóltak. Olyat láttam és hallottam, ami nekem nagyon tetszett. Ez igazi szerelem volt. Utána "romlottam" el, amikor a zárkózottságom okán kevés ember vett körül és a filmek, zenészek és hasonló távoli emberek felületes tulajdonságait tudtam csak magamba szívni. Emellett kimaradt az intimitás, az emberi közelség érzése, a bármiféle testi kapcsolat. Igazából se érintés női oldalról, se tipikus fiús civódások, ökörködések nem voltak. Kimaradtak a lerészegedések, senki sem motivált, toszogatott egy rám szemező lány irányába, hogy "menj, próbáld meg, legalább szólítsd meg". Ilyen segítségem sosem volt tavaly nyárig és ennek az egész blognak EZ a legfőbb mondanivalója.

Kellenek a motiváló barátok, a különböző emberek, a változatosság.

Meg kell ismerni még fiatalon annyi embertípust, amennyit csak lehet. Látni és tapasztalni kell milyen egy másik ember másféle gondolkodása az adott helyzetre. Példaképeket kell gyűjteni és eldobni, ha már elértük a szintjét. Kell olyan valós személyt találnunk, aki megtestesíti a hűséget, lojalitást, munkabírást, erős lelkűséget, talpraesettséget és hasonlókat. Mindegy ki és milyen ember, de olyan ismerős legyen, akit nem csak a tévében látsz vagy hallasz. Nekem kevés fontos szavam kötődik valódi személyhez, akihez volt vagy van is közöm személyesen és ez hatalmas hibám volt egész életemben. A lányról alkotott képembe olyan emberek tulajdonságait másoltam be, akiket nem is ismerek.

Illúziók az illúzióban.

Az a nagy szerelem valójában én voltam kis százalékban, a lány látványa és hangja, valamint egy nagy büdös megfoghatatlan semmi. De mi volt az egészben a legrosszabb?

Senki sem szólt, hogy "ember, te hülye vagy". Senki nem rúgott oldalba, hogy ne azt a lányt bámuljam állandóan, hanem aki előttem áll éppen. Senki nem hallgatta meg mit gondolok, mit érzek, mit szeretnék. Senki nem mutatta meg hogyan érjem el a céljaimat. Egyedül voltam egész életemben gyerekkorom óta és ezért neveznek orvosi esetnek (visszatérve a korábbi írásomra)? Ha valakire ráakasztják az elmebeteg jelzőt, akkor a környelvben egyet jelent a menthetetlenséggel. Én nem vagyok menthetetlen, nem vagyok beteg ember és aki ezt meri állítani rólam kibelezem egy kisbicskával és a belein fogva ... ja nem, elnézést :)

Nem vagyok beteg sőt. Rengeteget buktam a szüzességgel, viszont olyan tudást kaptam tőle egyben az élet rendszeréről, amit a normális életvitelű ember már sohasem kaphat meg. Sok dologról nem írtam még ebben a blogban és a legtöbbjéről nem is fogok. Van olyan is, amit a sírig viszek magammal, mert a legjobb szó rá a lélekölő. Bárki rájöhet, de nem érdemes én mondom. Annyi érdekesség van az emberi lélekben, hogy a való világi szappanoperák túl unalmasak számomra, ezért nem érdekelnek a kapcsolatfüggő lányok sem, akiknek mindegy csak legyen valaki az oldalukon. Ez az egész bolygó le van ragadva a hátba szúrom, eltaposom, megdugom, megcsalom, kifosztom hozzáállásnál és ez engem fáraszt. Nem kérek belőle, tovább akarok lépni végre az emberek hülyeségén.

Bárki is vagy aki az írásaimat olvasod és nem vagy szűz, csak arra kérlek figyeld a magába forduló ismerőseidet és beszélgess vele véletlenszerű témákról. Nem csak a szüzesség lehet itt a cél, bármi. Figyeld a reakcióit, hogyan viselkedik az adott témakörre. A szűz terelni fog, mert fáj neki. Tabuként éli meg, finoman kell kiengedni a gőzt. A legjobb módszer megtalálni a lelki defektet az, ha észreveszed azt a pillanatot, amikor az illető egy pillanat alatt felhergeli magát, pörög, ideges, ingerlékeny lesz. Ott kell segíteni neki, ha eljő az alkalom. Egy beragadt szűz (szerintem) kerüli a nőzés témáját, de a legnagyobb titoktartás mellett is gyanítható ki az és ki nem. Elhiheted rengetegen vannak. A hozzám hasonlóknak az idő megállt valamikor régen, ragaszkodnak bizonyos régi dolgokhoz abból az időből. Az önbizalomhiány is erős lehet és a "jófiú" (lány), a kedvesség, segítőkészség is árulkodó lehet. A csajozási dumákat én nem használtam sosem, mert nem közelítettem semmilyen módon. Ezután sem fogom, mert nem érdekel már maga a hódítás, az önreklám. Elértem arra a szintre, hogy vagy tetszek valakinek ebben az állapotomban vagy nem. Nem hazudozok én már senkinek, de meg is fogom mondani bármelyik lánynak, nőnek a szemébe, ha szépnek látom. Legyen egy jó napja.

Ezennel a korábbi életemet lezártnak tekintem. Nem vagyok már se szűz, se ex szűz. Agglegény státuszba léptem. Sokat gondolkodtam a blog felfüggesztéséről mostanában, legalábbis a posztjaimat inaktívvá akartam tenni. Ennek az volt az oka, hogy életem kétharmadában folyamatos belső vívódásaim voltak és ez kimerítette a lelki tartalékaimat. Állandó fáradtságot éreztem és mondhatni spórolnom kellett a lelkierőmmel a napi feladatok elvégzése szintjén is. Mióta átléptem a szüzesség határát eltelt több, mint fél év. Végre nyugodt vagyok, 25 év óta most tudtam csak fellélegezni először. Ezért nem is indultam el a csajozás irányába, örülök hogy végre nem kell rágondolnom sem. Így viszont ha csak gépelek és tolom a tanítást az nem más, mint szimpla okoskodás tettek nélkül. Ezért gondoltam arra, hogy a blog látszólag üresen megmaradna, de inaktív írásokkal amíg nem történik meg a következő valódi lépés és lesz miről írni. A lelkierő emellett még problémás, nyugalom van, töltő erő viszont még alig. Ha rögtön kiírok magamból minden újdonságot, akkor megint lenyugszom és az a tett halála.

Ugyanakkor minek írok le minden kényes dolgot erről a témáról, ha utána nem mutatom meg? Így legalább segíthetek néhány idetévedő magamfajtának. Szóval a blog marad, az írások meg valahogy majd lesznek. Még nem tudom, de talán bármi is lehet.

#27 Kezedben az életed

Már hosszú évek óta keresem azt a szemléltetőeszközt ami egyszerű, sokatmondó, elgondolkodtató és kéznél is van. Szó szerint megtaláltam. A legjobb benne, hogy nem kell az én szabályaimat követned, csinálj magadnak személyre szabottat. Rengeteget meg fogsz tudni magadról és hogy hol hibázod el az életedet nap mint nap.

hand1.jpg

Elneveztem az ujjaimat a fenti módon. Minden ujj egy témakört jelent, nem csak azt, ami oda van írva.

- Az idő a napom 24 óráját jelképezi, a ujj teljes hossza a 24 óra. A három ujjperc jól szemlélteti a 8 óra alvást, a 8 óra munkát és a 8 órát az egyéb időtöltéshez.
- A pénz az egy havi tiszta profitom amit el szeretnék és el is tudnék érni a képességeim szerint.
- A munka egyben jelenti a napi szinten belefektetett energiámat a munkámba, a ház körüli teendőkbe és szükséges feladatokba. Minél több a munka, annál jobban igénybe veszed a tested, így a teljes ujj "kihasználása", mint 100% hosszútávon nem előnyös. Ezt a mércét úgy állítom be, hogy a 2/3-ad az egészséges, így marad szabad kapacitás és esély a testi, lelki, szellemi regenerálódásra. Ez tehát 2 ujjpercnél optimális.
- Az emberség a külvilág felé tanúsított jó cselekedetek aránya, azaz mennyire vagyok jólelkű, segítőkész másokkal szemben akár a saját káromra is.
- Párkapcsolat. A nagy mumus, ami miatt generálta ezt a szemléltető eszközt. Itt az ujj teljes hossza jelenti azt a szintet, amikor a magánéletem harmonikus. Ide beletartozik a nőismerősökkel való ismeretség, kapcsolattartás, saját barátnő megléte és a vele való jó viszony.

Most pedig színezzünk! Tróger módon Paintben pacsmagoltam össze, nem volt kedvem Photoshoppolni.

hand2.jpg

Elmagyarázom mi mit jelent. Az idő ujjnál az egy ujjperc a munkára fordított időm. Ez eddig normális, nem feltétlenül nyolc órát kell elképzelni, ez olyan egyharmad valamennyi mozgástérrel. A pénz kérdése már érdekesebb. Érzésem szerint ebből csak harmadát teljesítem a kívántnak, sokkal sokkal többre lennék képes. Ezt régóta tudtam, fennálló problémának kell kezelni, meg kell oldani. A munka mértéke, a lelkesedés nálam változó. A hangulatingadozások erősen befolyásolják, ez a korábban megénekelt "minek?" és a "számít?" kérdőszavaimnak a következménye. Az emberség ujját az S.O.S.-es írásomban kifejtettem már. Most törekszem rá, hogy maxon legyen. Vannak hátrányai, de hát ez van. A párkapcsolat "természetesen" a nulla szintjén van.

Most jöjjön a játék része. Szimuláljuk le mi történne a valóságban, ha ezeket a csíkokat elmozgatnám. Ha beleavatkozok az időbe és a munkával töltött órákat növelem, akkor a pénzem csak kicsit fog nőni, arányosan a mostani állapottal. Ráadásul a munka ujjnál belemehetek a 100%-ba, ami kiégéshez és betegségekhez vezetne. Tudom, próbáltam már és nem éri meg. A pénz ujjához igazából nem tudok nyúlni, ez amolyan fokmérő, léphetünk tovább. A munka növelésével az előbb említett eset lesz ugyebár, a csökkentése viszont pénzveszteséget hoz magával. Nem jó irány. Ha az emberségből visszaveszek, az jelen esetben csak annyit jelentene, hogy a munkámban szigorúbban venném a bevételeimet. Mindig is olcsón dolgoztam és ez baromi nagy hibám volt mindig is. Sosem motivált a pénzszerzés, mert annyim mindig volt hogy megéljek. Ellenben folyamatos munkavégzésre kárhoztatott az ünnepek alatti és hétvégi (mert jófej vagyok ugye...) feladatokkal. Ez az emberség kérdése nagy vitákat vált ki bennem, meddig érdemes jónak lennem, meddig nem használnak ki és hasonlók. Ebben a témakörben is van lehetőségem a változtatásra.

A párkapcsolat ujja lesz a fő célpont. Ha itt egy kicsit is tudok változtatni, akkor hatalmas változásokat érhetek el a többi ujjnál. Ha az idő ujjam egy ujjpercét a "kutatásra" fordítanám, azaz nekiindulnék végre csajozni vagy legalább kimozdulnék ismerkedni, akkor az az idő egy hasznos időtöltésnek bizonyulna, tehát nem veszteségként jelentkezik, A pénz ujján a mutató kezdetben lejjebb kúszna a plusz kiadások miatt, viszont a drasztikusan javuló hangulatom feljavítaná a munkamorálomat is, amivel hatékonyabban végezném a feladataimat és jobban szervezném mind az idő, mind a munka, mind a pénzbevétel ujjait. Három ujjat közvetetten tudnék befolyásolni nagyon jó hatásfokkal, öngerjesztő módon. Ehhez persze hozzá kell venni a párkapcsolat ujjának javulását, ami így négy ujj. Ez a tiszta nyereség reménye, ebbe az irányba érdemes tovább haladnom és új célokat kitűznöm.

Ezzel a kis játékkal olyan egyszerűen átlátható az a sok tapasztalat és hatás, amit hiába ismertem mégis képtelen voltam rendszerezni a fejemben. Eddig folyamatosan csak kísérletezgettem mibe nyúljak bele. Éreztem én, hogy tudom a megoldást, de már összezavarodtam a sok tapasztalástól és elkezdtem ismételgetni a hibáimat. Ez a módszer legalább mindig emlékeztet mire kell törekednem, csak rá kell néznem a kezemre.

Próbáld ki, lehet meg fogsz lepődni.

#26 Szűz = elmebeteg? 2 pont 0

Ez a múltkori kis akcióm azért elgondolkodtatott. Miért is gondolja az emberek egy jó része, hogy egy agg szűz orvosi eset? Vesézzük ki szépen.

A szüzesség okai

Mi okozhatja ezt az elnyúló állapotot? Az én esetemben három dolog, végül is már leírtam korábban. Az egyik az a bizonyos leányzó, a másik a gyávaságom, a harmadik a introvertált alaptermészetem. Ennyi pont elég volt. Lány jött, reakcióm felé egy nagy kerek nulla, de legalább nem is mozdultam ki otthonról, mert nem akartam bulizgatni és nem voltam sosem a társaság központja. Nem is akartam az lenni. Ez voltam én akkoriban, aztán egy ördögi körbe kerülve egyre jobban elszigetelődtem és az idő múlásával egyre kínosabbá vált az állapotom, inkább eltereltem a szót róla vagy távol tartottam az embereket. Azokat az embereket, akik rugdoshattak volna a helyes irányba, a haverok, barátok, akik motiváltak volna a lányok irányába. Ilyen egyszerű egy ilyen spirállal elcseszni egy komplett fiatalságot. Ez van. De hogyan lehetsz más módon is szűz?

Bigott vallásosság

Tudok olyan nőciről, akit nem ismerek személyesen, de látszólag emiatt maradt le a szexvasútról. 40 felett pedig már elég nehéz utánafutni. Az ő esete hasonló az enyémhez, biztosan volt lehetősége párszor, de a gyávaság és a tiszta vallásossága hátráltatta. De mondom, nem ismerem viszont ettől nem tartom betegnek. Rosszul döntött, akárcsak én.

Erőszakos múlt

Ilyet nem ismerek személyesen, de egy gyerekkori vagy fiatalkori nemi erőszak vagy mondjuk egy túlzott apai szigor megfélemlítheti az illetőt annyira, hogy féljen a másik nemtől. Ez már lehet orvosi eset.

Undor

Ennek egy enyhébb formája nálam is jelen van a nőkkel szemben. Ez annyit takar, hogy a túlsminkelt vagy férfias nők nekem nem igazi nők. Ez egyéni szoc problem, de ha nekem a nőies nők tetszenek, hát ez van. Hiába gyönyörű az arca, az alakja egy lánynak, ha úgy sétál, mint egy szénbányász a műszak után. Ez ugyancsak egy apróság, de nekem nem vonzó. Az sem az, ha jobban káromkodik alapjáraton, mint Eminem. Illúzióromboló. A cigifüst sem a nő illatára emlékeztet(ne) és a harsány locsogás és vihogás sem. Hülye vagyok tudom.

Munkahely

Első munkahelyemet alapvetően ezért hagytam ott. Belefásultam, hogy csak kanok vannak a környezetemben és még a pizzafutár se volt lányból. Ha pedig nem mozdulsz ki az albérletből, mert nincs ismerősöd sem az adott városban és nem tudod merre is menj elfele, akkor legalább a munkahely nyújtson valami lehetőséget. Amúgy is elég nehéz korszakom volt akkor, Marylin Mansonra akkor szoktam rá.

Vidék vs. nagyváros

Én vidéki vagyok, Pestországban volt az az első munkahelyem és utáltam. Nem szeretem a húgy és füstszagú utcákat, a mások által kedvelt állandó nyüzsgést és azt az alaphangulatot, amit áraszt. Van jó oldala is, de élni nem élnék ott. Van egy szerintem súlyosabb vonzata is ennek a megközelítésnek. A fiatal lányok már az én időmben is oda akartak költözni és a tanulmányaikat is ott végeznék. Ebből adódik, hogy a mostani vidéki településekből eltűntek a fiatalok és máshol alapítanak családot, jellemzően a nagyvárosokban. Ahol élek az évfolyamtársaim már vagy két iskolás gyereket nevelnek vagy elmentek a főváros felé, esetleg külföldön élnek. A vidék tök jó hely lenne, csak kezd olyan érzésem lenni, mintha valami poszt-apokaliptikus filmben lennék főszereplő. Ha megfigyelem a nőneműek összetételét, akkor vagy tiniket látok maximum középiskoláig bezárólag vagy már házas gyerekes, esetleg elvált gyerekes anyukákat. Ilyen hancúrozós szinglik itt egy pillanat alatt elkelnek vagy vetésforgóban próbálgatják ki a hímek. Kinél mikor ki van, hátha bejön valakinek. Ez a kategória viszont megbízhatatlan szappanopera tündér, van olyan lányka itt a városban, aki az esküvő előtti éjjel csalta meg a vőlegényét OTTHON a garázsban, amíg a családja és a pasija aludt. Kinek kell az ilyen tré menyecske? Inkább felásom a kertet kétszer és beleültetem a répámat, nehogy ráizguljak véletlenül. Emellett a vidéknek volt az én serdülőkoromban ('90-es évek) egy összekovácsoló ereje, én csak fórumnak hívom. Pesten ez most a Margit-sziget, ahol kikapcsolódnak, összeverődnek mindenféle fiatal és akár idősebb népek és együtt bandáznak, esetleg futnak, olvasgatnak. Ezt már itt nem látni vagy csak nagyon szerényen, elvétve. Nincs élet az utcán, a parkokban. Hogy is lenne, ha elmennek a fiatalok. Teljesen más volt a hangulata ennek a helynek 20 éve és már nem is vágyok lemenni gyalog a "központba", inkább autóval letudom amit le kell és irány haza. Ez volt az utóbbi 8-9 évem, inkább dolgoztam.

Komfortzóna

"Lépj ki a komfortzónádból", mondják. "Utazz, láss világot, keresd az új élményeket", mondják. Aham. Akkor most elmondom az én véleményemet erről. Komfortzóna az amiben úgy élsz, hogy igazából nem is akarsz kitörni, mert valamilyen szinten működőképes. Ezt kockára lehet tenni teljesen vagy ki lehet belőle lépegetni, csipegetni a külvilágból néhány cafatot, aztán gyorsan visszagubózni a biztonságos kuckóba. Most képzeld el mi történik egy olyan emberrel, aki olyan volt mint én úgy fél éve. Akkor akartam meghozni azt az életre szóló döntést, hogy ha idén nem lépek a nők terén, akkor teljesen lemondok róluk. Ekkor volt az a szerencsém, hogy megkaptam a kellő külső segítséget és most itt tartok. Akkor nagyon rezgett a léc, bármilyen negatív élmény egy lány felől örökre megváltoztatott volna abba az irányba. Egy tudatosan instabil ember voltam, vártam az impulzusokat, bármit csak dönthessek végre. Ha ebben az állapotban elindulok a világba, akkor csak a szerencsén múlott volna, hogy hogyan döntök. Ez szerintem veszélyes stratégia és életem legnehezebb szakasza is volt. Előtte legalább csak őrlődtem a vágyaim és a tehetetlenségem miatt, akkor kellett volna kimozdulnom a komfortzónából, csakhogy furcsa mód azt az állapotomat láttam nagyon instabilnak és ezért nem tettem semmit sem. Nem véletlenül nem iszom se alkoholt, se nem cigizek, se nem drogozok. Muszáj ébernek maradnom, nem kábíthatom vagy nyugtathatom magamat mesterségesen, mert rosszul döntenék egy nehezebb pillanatomban. Ebből következik az:

Instabil, döntésképtelen lelki állapot

Ez sem orvosi eset! Ez gyávaság, félelem az újtól. Baráti, családi beszélgetések a legjobb gyógymódjai. Ki kell beszélni a problémát, felszakítani a gátakat és azonnal meglépni amit meg kell.

A szüzesség veszélyei

Ha már bicskával nyitogatom ezt a tabutémát, váltsunk fejszére. Mire kell figyelnie egy kései szűznek és a másik párjelöltnek.

Bezárkózottság

Ez a része szerintem csak a súlyos esetekben lehet gond, ha már kommunikálni sem szeretne a "beteg" az emberekkel. Ha van valamekkora baráti köre, nem áldoz kecskét keddenként, akkor nincs ezzel baj. Ha csak szeret időnként elvonulni az okés.

Pedofília

Sokat gondolkodtam azon, miért nem lettem pedofil hajlamú ennyi év alatt és rájöttem. Az én szüzességem mozgatórugója egy bizonyos lány volt két évtizeden át. 13-14 éves koromban ismertem meg, akkor szerettem bele súlyosan és elméletileg meg kellett volna rekednem annál a 14 éves korosztálynál, de nem tettem. Azért nem, mert én ezt a lányt láttam felnőni, igaz egyre ritkábban sikerült megpillantani mondjuk az utcán a házuk előtt, volt hogy évekig nem is láttam és hirtelen feltűnt. Láttam hogyan változik és örültem neki. Tetszett a nővé válása, haladtam a korral és ő maga segített ezzel nekem mindig tovább lépni. Jelenleg a 30-as korosztály a legszimpatikusabb, a mimikai ráncok egyre vonzóbbak. A fiatalos, feszes bőrű babarcot felváltotta bennem a karakteresség. Az már olyan érett nős, nem csitris. Tetszik.

Időzavar

Ez kapcsolódik az előzőhöz. A szűz problémája (szerintem) mindig egy adott időponthoz köthető, ott ragadt meg, ott él, az a közege. Azt a hangulatot keresi, azt az életérzést. Én egész életemben tisztában voltam vele mikor döntöttem rosszul. Ez a randizgatós tinédzser időszak hiányzott az elmúlt te jó Isten 25 évben, az első érintéses, első csókos, tó partján összebújós jelenetek. Nem a szex volt a leges legfontosabb. A meghitt együttlét. Még most is ez az "álmom", ez az egyetlen jelenleg, ami miatt lépnék a nők felé, a szex úgyis jön extraként vele. Hiába vesztettem el a szüzességemet, igazából csak a továbblépésemet segítette, de a nagy áttörés nekem az első intim együtt töltött idő lesz és ezzel fogom lezárni ezt a 25 évemet. Baromira nem érdekel a szex addig. Ez olyan mint a sivatagban szomjazva a Higgs-bozonról elmélkedni. Úgyis a vízre fogsz gondolni. Másik érdekessége ennek az időzavarnak, hogy ha egyszer eljutok eddig az idilli együttlétig, akkor rohamosan fogok "öregedni". Semmi sem fog abban az érában tartani, pár hónap alatt eljuthatok a 30 körüli érettségi szintre fejben, amikor a következő problémát már a házasság és a családalapítás kérdése fogja jelenteni. Ez biza így lesz. Tudom... Azon meg felesleges elmélkedni, hogy találok-e tényleg valakit vagy sem. Nem tudom, nem is érdekel, ha valahogy lesz lesz, ha nem nem. Eddig ez a leghelyesebb hozzáállás szerintem.

 

Most más nem jut eszembe, úgyhogy az arcomat alapba helyezem. A blog jövőjén még gondolkodom.

#25 Szűz = elmebeteg?

Egy ajándékkal készültem mára vagy valami olyasmi. Megragadtam a lehetőséget és írtam a Randiblogra egy másik levélíróhoz kapcsolódóan. Ez egyfajta nyitás volt számomra, a kommentekre voltam kíváncsi és azt hiszem azt kaptam, amire számítottam. Itt a link:

https://www.facebook.com/velvethu/posts/3341643819240865?__tn__=-R

Az alapfelállás tehát a következő:

Adott a 37 éves szűz, aki már nem szűz és elmondja a neten a közönség előtt, hogy segítsen a többi hasonló embernek. Ne adják fel, nézzenek ez én szemszögemből a problémára és próbálják meg így megoldani, mert nekem bevált. Nem távgyógyítok, nem hitegetek, nem ígérgetek, nekem működött. A jelenleg is problémás szüzek mellett pedig meg akartam mutatni a "normális" embereknek, hogy rengeteg hasonló helyzetben lévő ember él csak ebben az országban és ők is emberek nagy gonddal és félnek elmondani. Szóval a szándékom segítő volt és ismeretterjesztő. Egy napja figyelem a reakciókat.

Először jött egy lájk. Oké. Na de utána jött az igazi madjar... Az ő véleménye szerint ha valakinek 37 évesen szűznek kell lennie, akkor annak "baromi nagy baja van vállon felül". Erre kapott egy kommentet, ami mellettem állt, de rákontrázott a lelkem és igenis én márpedig az ő olvasatában ELMEBETEG vagyok. Pedig csak helikopter piros pöttyökkel...

Szóval megnéztem a profilját az úriembernek. Ő egy két kisgyerekes, házas, kutyás, normális életet élő álompolgár. Kérdésem finom és nőies lesz, bébi Yodák fogják be a fülüket:

Ember, honnan a bús p*csából ismersz? A "baromi nagy" szavakkal azt állítod, hogy súlyos elmebeteg vagyok, ha nem találok párt középkoromig. Oké, elmebeteg vagyok, rendben. Mondod te, akinek komplett családja van, ahogy kell lennie, de én pontosan ezt ugatom ezen a blogon, hogy mindig lesz egy olyan réteg, aki nem fogja megérteni, ha valaki más. Akármit is csinálok ez így marad. Ugyanebben a helyzetben vannak a melegek, a valamilyen módon kirekesztettek, betegséggel vagy fogyatékkal élők. Ezen a hozzáálláson rágtam be, nem érdekel ha elmebetegnek hív egy vadidegen. Ő meg csúnya beeeeeee. Pont.

Én megléptem amit meg kellett, ez az én életutam és egy blogban nem lehet körülírni pontosan, hogy miért maradtam szűz ilyen sokáig. Egy efféle hozzászóló kártékony, ingerel, troll. Nincs építő kritikája csak annyit tud hozzátenni, hogy a helyzetem furcsa az ő világképéhez képest és ezért nettó hülye vagyok és orvosra van szükségem. Na lássuk miért is kell egy ilyen elmebetegnek orvos.

Programozóként végeztem, de életemet az autószerelés tölti ki, mert tökmag korom óta az autó a minden. Ha belemerülsz a szerelgetésbe rettentő könnyen elrepül az idő. Ha csak hosszú hétvégén tudod nálam lerakni az autódat vagy valamilyen ünnep alatt, akkor én meg fogom csinálni, mert nincs nőm, családom, ergo ráérek. Nem lopom ki a tankból az anyagot, nem kókányolok, ha feladaton felül valamit ki kell takarítani a motorban, akkor nem dobálom össze, hogy jóvanazúgy. Nem engedi a lelkiismeretem és fontos számomra a nevem. Nem is vállalok el munkát minden jöttmentnek. Eddigi munkahelyeimről nem loptam el még egy tollat sem. Mellesleg nincsenek haragosaim, sohasem kellett még verekednem, nem kellett üvöltöznöm egy-két alkalomnál többször mással EGÉSZ ÉLETEMBEN. Az autószerelést leszámítva egyáltalán nem vagyok az a beszólogatós, kibírhatatlan ember. Szerelés közben azért néha elkap a szerelők Tourette-szindrómája, tudod, tikkel a szemem, káromkodok és alacsonyan repülnek a villáskulcsok, de ez egy ilyen szakma. Néha ördögűző papot is kell hívni, de hát na, tanulom a szanszkritet. Mellesleg neveltetésem okán és sosem káromkodok mások előtt, csak ha magam vagyok.

Az utóbbi két évben sajátkezűleg családon belül kicseréltük otthon apámmal a szennyvízcsöveket, a teljes vízvezetékezést, bojlert, átépítettük a komplett fürdőszobát, felújítottuk a konyhát, lecseréltük egy nap alatt a garázson a tetőt szarufástól mindenestől, meghosszabbítottuk a garázst és újra villanyoztuk az egészet. Ezek mind szakmák elvileg. Emellett szétszedtem az utolsó gumidugóig az autómat és összeraktam, a másokén kívül, valamint belepapíroztattam egy másik motort egy év szívással. Ugyanezt a másik autónkkal is megtettem. De ha idetolsz egy kehes prémium talicskát olyan gonddal, amitől más műhelyek már elküldték én nekifekszek és akár napokon át túrom a netet ha kell, de meg lesz csinálva. Tíz év alatt kettő autót húztak ki kötélen tőlem, amik azzal is jöttek be és nem hármon vagyok túl. Önfényezés vége.

Tehát én tiszteletbeli elmebeteg megkérdezném, hogy hány gyógyszert szedtél volna már be az én helyemben, ha a te életedet töltené ki a nagybetűs SEMMI, a Nihilzóna a párkapcsolataidat tekintve? Mellette dolgoztam és dolgozom most is és amíg én az ünnepek alatt egy bármilyen társért összezuhanva és sóvárogva küldtem el a retkes k***a anyjába az autók mérnökeit, addig a másik bulizgatott szombat este, nyaralgatott, utazgatott a családdal... és tolta be hozzám a megkotlott szamarát. Nekem a társ az, aki mellett kikapcsolhatok végre és feleleveníti előttem miért is érdemes gürcölni ezen a bolygón egy életen át. Mert én még most sem tudom. Csak csinálom. Most sincs még jövőképem, talán nem is lesz, ha egyedül maradok valamiért. De legalább már nem érdekel. Ezért vagyok nyugodt.

Nyűglődtem én már eleget, nem is tudnám már megmondani hány alkalommal voltam annyira magamba zuhanva, hogy semmit nem voltam hajlandó csinálni a létezésen kívül, mert a megtörhetetlennek látszó magány gyilkol. Komplett fiatalkoromat vesztettem el egyetlen lányból kifolyólag, akinek már két gyereke van és felesleges haragudnom rá és magamra. Minek? A visszatérő nagy kérdésem, a minek? Tudod miért nincs még most sem késztetésem igazán a nőkereséshez és miért hanyagolom a prostizást is?

Mert nem akarok se ilyen apóst, se ilyen anyóst, se ilyen barátnőt, mint ez a tag. Ezért vonultam el és akárhogy is nézem családalapítás ide vagy oda, lehet én vagyok az okosabb. A sírba úgyis egyedül megy mindenki, ilyen emberek közé meg minek neveljek fel egy gyereket az én értékrendem alapján, ugyanezt fogja megkapni ő is, csak más lesz az évtized. Az ilyen embereket fogom kiszorítani az életemből és csak nemrég jöttem rá hogyan. Én az a típus vagyok, aki csendben meghallgatja a másikat és megfigyeli az értékrendjét, de ugyanez igaz egy komplett társadalomra is. Kifigyelem a mögötte rejlő rendszert és ha menthetetlennek látom vagy nem éri meg a fáradságot, akkor szépen háttérbe húzódok és eltűnök. Ezt hívhatod konfliktuskerülésnek is, én spórolásnak. Hülyékkel nem állok le vitázni, inkább beülök a sarokba pókokat bámulni, az értelmesebb időtöltés. Az útszéliek meg azért nem érdekelnek, mert zsákutcát látok bennük. Kellettek, hálás is vagyok értük, ennyi volt. Talán egyszer-egyszer visszanézek még unaloműzésből, de nem valószínű.

Ez a kis kiruccanásom a nagyvilágba jót tett nekem. Ha Te ott, mint olvasóm szűz vagy meleg, vagy zsiráfnyakú bébifóka vagy, csak azt tudom javasolni, hogy tedd meg, amit tenned kell tiszta szívedből. Csodákat ne várjál, de tedd meg és

NE OSZD MEG A TAPASZTALATAIDAT.

Tanulj belőlük és lépkedj tovább nagy céllal, de sok apró lépéssel. Ez a világ még ilyen és ilyen is marad.

-Ha szűz vagy, tartsd meg a titkodat és kefélj, majd lépj tovább.
-Ha meleg vagy, nem tudom, nem vagyok meleg. Ami jól esik, de csináld. Lehetőleg csendben, a hülyék mindenütt ott vannak...
-Ha fogyatékos vagy, fogadd el és tanulj meg nevetni magadon. Úgyis csak az számít jól érzed-e magad a bőrödben. Másokat nem fog érdekelni.

 Csak olyannak segíts, aki kéri és tenni is akar érte. Mindenki más időpazarlás. A mai nappal eldőlt, hogy ezután bárkinél a fenti kommentelőhöz hasonló hozzáállást tapasztalok, akkor tőlem segítséget már nem kap, persze a vészhelyzeteket kivéve. Nem fogok ilyen embereknek értékrendekről mesélni, nem mutatom meg az élet másik oldalát, nem segítek a fejlődésében. Ezt nagybetűs döntésnek könyvelem el, tehát élethosszig vállalom ennek a súlyát. Én ezt a világot jobbá szeretném tenni, ezekkel az emberekkel nem megy.

Most pedig gondold át Te is amit az előbb mondtam. Szoktál trollkodni hasonlóképpen? Ha igen és tegyük fel megtudom rólad, akkor kiestél a körömből. Ez így neten keresztül a kit érdekel kategóriába tartozik, de ha egy ismerősöm lennél, akkor nem fogok segíteni, ha elhagyott a párod és senki sem hallgat meg. Nem fogom szerelni az autódat se hétvégén, se szilveszterkor, se semmikor. Hiába könyörögsz, hogy az összes szerelő csak ráköp és kitolja (nem, nem nevezem magam vérprofinak, inkább kitartó kutatónak). Nálam bizalmat egyszer lehet elveszteni, utána egy kerek nulla leszel a szememben, hangya a bolyban. Ez a mentalitás az én sötét oldalam, és talán az egyik erényem is.

Na de már kezdem unni a Darth Vaderezést. Mára ennyi. A blog jövője most veszélybe került, lehet abbahagyom végleg és törlöm is teljesen. Bevételem úgysincs belőle, rengeteget kell írni és kiadni magamból. Nem biztos, hogy kell ez nekem. Uff, én beszéltem.

#24 Szerepek

Boldog +1 kört a Nap körül.

 

Azt vettem észre ma magamon, hogy elkezdtem újra végignézegetni azokat a nőnemű entitásokat, akik a legtöbbet jelentették számomra. Nem tudatosan, csak valamiért érdekelt hogyan is viszonyulok hozzájuk mai fejjel. Rájöttem valamire.

Képzeld el a korábban leírt embert, azt a tulajdonsághalmazt, amit személyiségnek hívunk. Ebben benne van minden, amik vagyunk, kivéve a szerepeinket. A szerepek fiú/lány, férfi/nő, apa/anya, nagyszülő a rokoni és párkapcsolati fajtákból, valamint bármi más szerep, mint a főnöki, baráti és efféle szerepek, amiket kialakítunk az idők során és az adott szituációkban ezek alapján reagálunk a külvilág felé. Most rajzolj fel egy kört fejben és írd bele, hogy ember. Mellé rajzold fel a saját köreidet a szerepek neveivel a közepükön. Ha megvan elkezdhetjük a játékot.

Az ember köre a fix pont, ehhez kapcsolódhatnak a szerepek. A kapcsolódást képzeld el úgy, mintha két szappanbuborék kapcsolódna, a kicsi a nagyhoz simul. Az én esetemet alapul véve legyen az ember körhöz cuppanva a férfi szerep köre. E két kör vagy halmaz között őrlődtem oda-vissza életem két-harmadában és soha nem tudtam "átszakadni" az emberből a férfibe. Folyton a nagy lépésen járt az agyam, mikor léphetek szintet végre, mikor lehetek végre férfi az akkor még fiú-emberből. Tudatosan erre törekedtem, mert azt hittem ez a jó irány, elhagyni a régi fázist az új felé, de most jöttem rá, hogy tévedtem.

Az ember körét sosem hagyhatod el, sosem léphetsz ki belőle, ne is próbáld. Ez vagy Te. Én hibásan a fiú körét azonosítottam az emberével, pedig a szerepkörök mindig alsóbb rangúak. Hogy hogyan változtam meg nyár óta és azóta, mióta rájöttem a fiú nem egyenlő az ember körrel? Felhagytam a folyamatos erőlködéssel, a férfi körbe ugrálás és onnan a visszazuhanás majdnem tönkretett. Felemésztette az összes lelkierőmet és elvesztettem a maradék jövőképemet is. Ekkor volt a "de minek?" és a "számít?" életszakaszom. Nem bírtam tovább, sokszor annyira kimerített, hogy ha lehetett inkább csak bambultam ki a fejemből, semmit sem akartam csinálni. Mióta felhagytam a férfi szerep felesleges erőltetésével már szinte teljesen az ember körében élek. Nem érdekelnek az útszéliek, de ami kissé rémisztőbb a "normál üzemeltetésű" nőneműek sem. Annyira. Nem mondtam le a nőkről, hanem szisztematikusan törlöm az igényeimet irántuk, ha már nincs a közelemben egy célszemély sem. Akkor minek kattognék rajta? Elmondhatom, életem legnyugodtabb szakaszában vagyok ezáltal.

Szóval az ember körben élek, a férfi körét kívülállóként tartom és értelmetlennek tartom a "fejlesztését", nincs már hozzátapadva az ember körömhöz. Nem akarok hódítási tippeket hallgatni, nem érdekelnek a pletykák, nem akarok a lányoknak megfelelni, mint férfi. Emberként állok hozzájuk, nem fogadom a női jelzéseket felőlük. Jó, ez elég könnyű, ha nincsenek se jelek se nők. Ez inkább a jövőmre vonatkozóan lesz érdekes, ha lehetőségem lesz kezdeni valakivel, de én éppen emberként viszonyulok hozzá és nem fogja érteni miért nem kapcsolok. Ebben már most látom a problémát, figyelnem kell rá. Na de...

Az az új dolog amire ma jöttem rá nem más, mint a szerepkörök élete vagy életciklusa. Amikor emberként kapcsolatba kerülsz másokkal kialakítasz egy szerepkört, jelen esetben a nők hatása hozza létre a férfit. Minél hatásosabb, minél részletesebb a nő mint egyéniség, annál részletgazdagabb, kifinomultabb lesz a férfi köre. Ez a kör nekem még darabos, sok benne a lyuk, inkább csak teóriák halmaza tapasztalatok híján. Ezt így képtelen vagyok magaménak tudni. Ez egy nettó szarkupac akárhogy is szépítjük. Bedőlt illúziókat sorakoztat, amiket pont maguk a nők romboltak le. Nincsenek valódi élmények, örömök, tapasztalások, fájdalmak. Ez egy használhatatlan szottyadt lufi, amit lehet inkább el kéne engednem és egy teljesen újat építenem.

Ha pedig létrejött a teljes férfikör, akkor be kell fogadnom, magamévá kell tennem. De nem úgy mint régen a fiú esetében. Itt már az ember fogadja be a férfi képét és nem felülírja azt. Ugyanezt kell tennie egy anyának vagy apának, ha gyereket nemz. Aki erre nem képes az sosem lesz jó szülő, ezek az emberek lépnek le a családból és ők fognak lelki sérült gyerekeket nevelni veréssel, elidegenedéssel. Amíg a szerepkör az ember körén kívül van, addig megfigyelhető, módosítható, könnyen javítható. Hozzá lehet tenni, el lehet dobni, el lehet távolodni tőle lelkileg. Addig nem a miénk. Amikor meghozunk egy nagybetűs döntést, akkor fogjuk beépíteni magunkba, akkor leszünk igazi szülők lélekben és az emberi körünk teljes tudását élvezheti az ivadék. Ugyanez a helyzet a férfi szereppel is, amit most fogok kukázni a teljes eddigi tapasztalataimmal együtt. Aztán ha a másik nemmel való jövőbeli interakcióim új lufit fújnak fel és tetszik a felépítése, akkor beépítem magamba egy meditálós napon.

Látod már a nehézséget a dologban? Találnom kell olyan nőneműeket ebben a világban, akik NŐK. Tiszta értékrendű, őszinte ember-nők. Nem csak emberek, mint én, hanem megfelelő értékrendű emberek, akik kiforrott nőként közelednek felém. Akikben bízhatok. Nézz körül a környezetedben, hány lányról, feleségről ismersz pletykákat, esetleg hányról mondanád nekem azt, hogy na igen, ő tényleg rendes lány. Gyanítom alacsony szám jönne ki és ők is "foglaltak".

De hát a remény hal meg utoljára, a szarok rája meg elúszik mellette.

#23 Egy S.O.S. rendel

KKÜ mindegykinek.

Szándékosan nem írtam már egy ideje. Fogjuk fel ezt úgy, mint mintavételezési idő. Nem akartam pár impulzus alapján véleményt alkotni, de most már eljött az idő. Múltkor kifejtettem a barát-barátnő zónáim ürességét és hogy hogyan teszek a "feltöltésükre". Lehet, hogy működik a dolog?

Akkor elhatároztam, hogy úgy tehetek szert valódi barátokra, ha segítek másokon. Mivel idegenek nem keresztezik az utamat, így a meglévőkre koncentráltam. Eldöntöttem magamban, hogy segítek nekik és pont. Segítettem és teszem azt most is. Picit nézzük kívülről ezt az egészet, mert könnyű félreérteni a cselekedeteimet és az elvrendszeremet. Te ott a világító dobozod másik oldalán nem tudod ki vagyok, én sem tudom ki vagy. Megpróbálok abszolút őszinte lenni, ehhez viszont tisztázni kell a tiszta érték fogalmát amire törekszem.

A segítség.

Vagyok én és vannak az ismerőseim, barátaim. Nekik tudok segíteni valami fontosban, megvan a képességem és a lehetőségem hozzá, még ha bukok is a dolgon időt és/vagy pénzt. Miért segítek nekik, mi a célom ezzel? Mert eldöntöttem legbelül, tiszta szívvel, lelkiismerettel. Ha nekem valami károm lesz belőle bevállalom. Tiszta erkölccsel, legjobb tudásom szerint segítettem, segítek nekik és akadt dolgom bőven, a vonzás törvénye működik. Tudtam örömet okozni és ez visszahatott rám is, elégedett lehetek mind a hozzáállásommal, mind a képességeimmel. Tényleg örömöt érzek, tiszta örömöt. Ez a ragyogó oldal.

De mi is volt a motiváció eredetileg? A barátzóna erősítéséből majd új barátokra tehetek szert és a nagy számok törvénye alapján a barát-nő zónám is felépülhet egy olyan szintig, ami kitermelhet egy barátnőt is akár. Szóval ez egy rideg számítás eredménye, egy céltudatos nőkeresés fondorlatos módon. Ha így nézzük, hát van benne valami. El lehet engem ítélni emiatt? Tiszta jóindulatból segítettem eddig többeknek vagy a háttérben egy önző cél vezérelt?

A válaszom erre csak annyi, hogy ilyen az élet. Ha megszületsz, megkapod az anyagi létet, az összes előnyével és hátrányával. A hátrány ebben az esetben a tisztátalanság. Csak az eszme lehet tiszta, Te és a céljaid elérésének módjai sosem. Az eszme ez esetben a feltétlen segítőkészség, ha szorult helyzetben van a másik. Nem várok jutalmat, még egy köszönöm se kell. Ha tetszik amit tettem a másikért úgyis jutalmazza, rábízom. Az én jutalmam a célom elérése lehet, aminek elérésében nem lehetek biztos. Ez az egyedüli mentségem vagy alibim, hogy tiszta maradhassak lelkileg.

Nem tudhatom, megkapom-e a jutalmamat.

Láttam nemrég Facebookon egy videót egy fiatal srácról, aki levideóztatta magát ez érzelgős zenével aláfestve, hogy "véletlenül" belebotlik egy hajléktalanba és odaadja neki a kabátját meg némi pénzt is. Olyan szép nem? Én ettől hányok. Undorodom ettől a képmutatástól és valahol legbelül hasonló okból nem rakok ki magamról képeket a netre sem, Facebookon még profilképem helyén is csak valami poénos kép van rendszerint. Undorodom az egoizmustól, a magamutogatástól, a színészkedéstől.

Ezért keresem eddig a magányt, gondoltam én. Pedig nem a magányra vágyom igazán, csak így hatékonyabban kerülöm a hülyéket. Értelmes emberek hiányoznak, őszinte gondolatokkal, nyitott személyiséggel. Velük érhetem el azt a célt, amit mostanában kezdek kitűzni magamnak. Belekóstoltam a plátói szerelemmel valami nagyon jóba, amit tovább tudtam vinni egy sokkal jobb irányba. Ez a cél több, mint a legerősebb szerelem, mondhatni egy következő szintje a szeretetnek és el akarok jutni odáig. Csak azért nem indulhatok el ezen az úton, mert egyedül nem akarom. Az már az egóról szólhatna, önfényezésbe csaphat át és nem ez a célom. Egyenlőre nem tudom jobban megfogalmazni, de már körvonalazódik.

Már nem az a legfőbb életcélom, hogy barátnőt találjak, hanem hogy eljuttassam azt a valakit odáig, amibe belepillanthattam egyszer-egyszer, mert az a szint nagyságrendekkel többet ér, mint ez az egész földi kóceráj. Mondhatni érzem merre van a boldogság forrása és afelé nézek éppen, de egyedül nem akarok odajutni, mert meg kell osztanom mással is. Mondjuk ez most úgy hangozhat, mintha egy öngyilkos szektát akarnék szervezni, de nyugi nem ez a célom. Én már zsibbadtam szinte teljes testemmel a boldogságtól...

Ezért is ismételgetem időnként, hogy a boldogságot a legkönnyebben a legszomorúbb emberek érhetik el, akik már a gödör alján várják a megváltást és nem akar jönni értük. Elhiheted, nagyon keveseknek fog lenyúlni a segítő kéz, de nem is lesz rá szükség valójában. Ott a gödörben mindened megvan a kimászáshoz, csak sose felejtsd el:

A jó azért jó, mert jó.

Ha nyomaszt a depresszió vagy szomorú vagy, akkor nem láthatod a jó "jóságát", nem tudod abban a pillanatban átérezni miért kellene a fény felé nézned. Ez normális. Neked csak annyit kell tenned, hogy a gátlásaidat megértsd és feloldd. A többit elintézi a tested, lelked, szellemed, mert az ember lénye az egészségre és harmóniára törekszik minden erejével. Csak a gátlásaid nem engedik, hogy boldoggá tegyen a saját lényed, amiért még tenned sem kell semmit, mert automatikusan meg fogsz gyógyulni. Ez benne a legszebb. Ha egyszer feloldod a gátjaidat tehetetlenül fogsz sodródni a harmónia felé. Így változtam át én is nyár közepe óta és már nagyon messze van a szüzesség elvesztésének kérdése. Az csak egy apró lépés volt, azóta egyre csak szabadul fel a lelkem és érzem kezd kialakulni az a személyiség bennem, amire vágytam. Csak az elveimet kellett jól megválasztanom és kitartani mellettük. Megérte. Nagyon.

 

#22 Kétdimenziós lettem

Azon gondolkodom mostanában, hogy miért nem gondolkodok. Ha azt hiszed ez hülyeség, akkor mindjárt bebizonyítom, hogy nem az. Valahogy kifelejtettem a logikát az egészből.

Pár napja egyedül voltam itthon és a teljes csend és nyugalom, a zörejek és neszek hiánya mondhatni teljesen kikapcsolt. Aztán arra gondoltam, hogy mi az a valami, amitől nem tudok tovább lépni a fejlődésemben. Pedig voltam a megénekelt fenyőerdőben is Galyatetőn.

img_20191116_143407.jpg

Éreztem végre a hőn áhított fenyőillatot is.

img_20191116_144858.jpg

De a nagy áttörés a viszonylag nagy számú turista miatt nem sikerült, nem tudtam kikapcsolni.

Itthon viszont újragondoltam ezt az ember-szerep dolgot és elkezdtem másképp felrajzolni magam előtt. Képzelj el egy grafikont vízszintes és függőleges tengellyel. A függőleges tengelynek adjunk egy valamilyen százalékos értéket, itt nem is a mértékegység a lényeg, inkább az arányt jelölje. Szóval legyen a maximális érték itt a 100%. A vízszintes tengelyre gondoljunk úgy, mint a személyiségünk kivetülése belülről kifelé, az emberek irányába. Az origó legyen a legbelsőnk, kifelé haladva a tengelyen legyen az emberi lényünk, a saját elménk, a gondolataink, egyszóval minden, ami a szerepektől független.

A következő szakasz a tengelyen legyen a férfi/nő barát mezeje, ahol a meglévő barátainkról alkotott gondolathalmaz található. Ez után jöjjön a barátnő/fiúbarát zóna, a szexualitástól (elvileg) mentes, de párkapcsolati szempontból kiindulópontként használható övezet az ellenkező vagy tágabb értelemben a vonzódásunk tárgyainak fenntartott rész. Az utolsó pedig legyen a párkapcsolatba tartozó összes ember, gondolat, hozzáállásunk valakihez vagy valakikhez, akik szexuálisan számítanak. Fontos, hogy ezen a grafikonon csak a létező emberi kapcsolatok szerepeljenek, plátói vonzódások nem lehetnek. Pontosan ez lesz benne a lényeg.

Az ember zónát húzd be 100%-ra, mint kiinduló állapot. Nem itt fogunk most kutakodni, ez csak szemléltetni fogja hol vannak a hiányosságaink. A barátzóna százalékát aszerint értékeld, hogy a 100% az a minőségi barátmennyiség, amit el tudsz viselni és képes is vagy aktívan fenntartani. Ha mondjuk nekem sacc/kábé 10 jóbarát elég lenne az életemben, akkor legyen a 10 a 100% és ehhez képest mennyi valósult meg ebből, hány ember hiányzik az életemből, aki motiválna, segítene túljutni a lelki problémáimon és hánynak segítenék én is feltétel nélkül. Ugyanezen a sémán haladva értékeljük a barátnő/férfi zónát és a párkapcsolatot is. Nem az emberek valós száma a lényeg, hiszen minden ember más súllyal érvényesül, más százalékot kap.

Most töltsük fel a saját grafikonomat és utána megcsinálhatod a sajátodat is. Az én barátzónámba összesen pár ember tartozik aktívan, ez egy tíz alatti szám és bele tartoznak a szüleim is, mert már meg tudok nyílni előttük. Aztán van az a haver, aki elindított az utamon nyáron, van egy hímnemű volt osztálytársam, vele is tudok nyíltan beszélgetni időnként. Lányismerősből egyetlen van, aki nem bár közel korombeli, de házinyúl eset, ellenben tud nyitott lenni. Mondjuk őt nem irigylem, megszorult a múltjában rendesen és nem látom rajta a kitörés esélyét, segíteni viszont nem tudok 100km-es távolságból és félévenként egyszeri találkozással. Nekem ez a barátzóna, amiben hatékonyan tudnám feloldani a saját és az ő problémájukat nagyjából ennyiben ki is merül. Még olyan 2-3 embert el tudnék képzelni a körömben, akikkel tudjuk egymást segíteni, ötleteket adni, támogatni és marhulni. Tehát itt olyan 50%-os hiányt érzek.

A szexuális ugródeszka barátnő zónám gyakorlatilag üres. Ezek azok a lányok, akik távol állnának az emberi lényemtől, de a napjaimban rendszeresen jelen lennének mondjuk munkával vagy életmóddal kapcsolatban. Felszínes kapcsolatok, mindennapi események kötnének össze velük, ez tényleg a normál életvitel zónája. Ezek a lányok lennének az ismerkedés alapjai, ebbe nem fér bele a Tinderezés, a fesztiválos egyéjszakások, bár ez csak az én szememben igaz. Szóval ők az elsivatagosodott párkapcsolati zónám esőfelhői.

Amikor átnéztem a saját grafikonomat rájöttem, hogy a tökéletes állapotot mindenhol a 100% jelentené és nálam ez a görbe elindul a 100-ról, beszakad olyan 50-re és onnantól a nulla a szint. A célom persze a 100% volt a grafikonom legvégén, a párkapcsolati mezőben, a többi nem is érdekelt. Ez konyhanyelven annyit jelent, hogy vártam a csodát. Elvégre hogyan is lehetne párkapcsolatom, ha a barátnő zónám konkrétan üres. Ezt a zónát pedig teljes sivárság esetén csak az előtte lévő baráti kör felerősítésével érhetem el és az ő grafikonjuk "elemeivel" tudnám feltölteni. Vagy másik esetben a környezetváltás, új lakhely, munkahely és hasonlók játszhatnak.

Ez az én jelleggörbém és máris kaptam két választási lehetőséget a kilátástalan "semmiben". Vagy megyek valahová vagy segítek a meglévő barátaimnak a gondjaik megoldásában és hátha kialakul valami "ajándékként". Ma tanulság nincs, csak ennyi. Ámen.

#21 Jó ember?

Azon töprengek mostanában, hogy nekem világi jó dolgom van vagy rossz döntéseket hoztam-e korábban és elcsesztem vele az életemet? Egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy két dolog áll fent egyszerre: jó dolgom van és nincs rossz döntés az ember életében.

Miért van jó dolgom?

Amolyan modern remeteként az otthon és a meló között élem az életem, itt a meló ráadásul otthon van helyileg. Nemrég volt, hogy kettő hét alatt tettem az autómba olyan 5-6 kilométert összesen, ennyire mozdultam ki. Se különösebb igényem nem volt rá, se nem is értem rá igazán. Emiatt sem tűnik fel sokszor mennyire telik az idő. Nyár óta átcsaptunk a télbe, miközben csak az első felében voltam aktív nőügyben. Azóta olyan vagyok, mint a sivatag a Marson. Viszont belül többet változtam, mint az elmúlt húsz év alatt. Ez hatalmas fejlődés, ám az idő ugyanúgy telt és fizikailag előrelépés nem történt. Felmerül a kérdés, hogy mekkora jelentősége, egyáltalán mennyi értelme van befoltozni az elménk hiányosságait, ha közben elmegy felettünk az életidőnk? Mi értelme van annak, ha kiismerem az agyam működését, ki tudom javítani a gondolataimat, de valójában semmire sem tudom használni a tudást?

Ha csak belecsapódok az élet forgatagába biztosan sérülök, ahogy mindenki más. A mindenki más ellenben házasodik, gyereket vállal és még ha tele is van sebekkel és lelki gócokkal, de letudott egy kereknek mondható életet. Én velük szemben keveset éltem eddig, sérültem, de ki is javítom. Már csak kevés kell hozzá. Gyerek, asszony még nincs és ki tudja lesz-e egyáltalán. De baj ez? Gond az, ha tiszta fejjel és lélekkel nyomom majd meg a Delete gombot? Elvégre a sírba csak magamat viszem, magammal kell "jóban" lennem. Annyi negatív példát mutattok Ti emberek ott kint a világban. Miattatok nem akarok kifestett, hűtlen plázacicákkal összejönni bármennyire is szépek és nyálcsorgatóak. Ellentmondok Darwinnak is az emberi hülyeség, a pénzéhség, az ármánykodás és féltékenykedés miatt. Gyerekként azért lettem ennyire szerelmes, mert jó példák vettek körül. Az itthoni légkör családias, meghitt, nyugis, kiszámítható, biztonságos volt. Életem nagy szerelmei minden jóval kecsegtettek, de sosem kaptam meg tőlük. De hiába nem kaptam semmit vissza, a kép róluk nagyon szép volt. Hittem a nagy példaképeimben, hittem az elveikben, miattuk akartam jobbá válni.

Ezek a példaképek a világból kimúltak számomra. Nem látom magam előtt a szerelem képét, azt az illúziót mint régen. Ha ránézek egy lányra emberként nézek rá és nem férfiként. Mintha meguntam volna a női sablonokat, rám a női csábítási praktikák emberként nem hatnak. Ahhoz újra férfiszerepbe kellene bújnom és most ez egy új kihívás számomra. Átállítani az agyamat tudatosan erre a szerepkörre. Múltkör kinyögtem egy lényeges infót a barátzónáról. Ha egy jóindulatú, tisztességes emberként, jelen esetben "jófiúként" akarsz meghódítani egy nőstényembert, aki éppen a női szerepben próbál párt találni, akkor el fogsz bukni. A nő párja a férfi, az emberé az ember. Az ember-ember kapcsolatban a csábítás a bizalom és a tisztesség, valamint az önzetlenség és a hála. A jó ember+szerep kapcsolat titka pedig csupán annyi, hogy a párválasztás a szerepekkel indul és amíg dúl a szerelem, addig kell a két emberi lényt is összehangolni. Csak a szerepek alatt működhet a szerelem tökéletesen, de csak ideiglenesen és csak is az emberi síkon szabad a szeretetnek jelen lennie, az időtlen, hormonoktól mentes, klimax után is működő boldogsághoz. Sose keverd a férfi-nő szerepkehez a szeretet fogalmát, azt hagyd az emberi lényetek számára és élethosszig boldogok lehettek, időtlenül, stabilan, jóban-rosszban.

Nekem nem lenne most szabad a lányokat, nőket emberi szemmel néznem. Hazugságokat látok, mert a szemem előtt színészek szerepelnek jól vagy rosszul. Én most csak az illúziókat, parasztvakításokat veszem észre és nem az emberek közötti játékos keringőt. Ez az én legfőbb bajom, de végre rájöttem mi volt egész életem legfőbb optikai csalódása. Az én legnagyobb erényem ettől a ponttól az a tudat, hogy alapvetően ember vagyok és az is maradok. Nem veszélyeztetnek a szerepek, mert vissza tudok találni a lényem gyökereihez. Így már nyugodtan belevághatok bármilyen szerepbe, mert a csalódásokat egy élményként fogom fel és nem életem megrontójának. Most még fogalmam sincs hogyan alakuljak át férfivá, de ráállítottam a szervert hadd kattogjon rajta.

Jó embernek tartom magamat? A jellemvonásaim szerint igen. Hú de nagy az arcom... Ugyanakkor törekszem a szavamat megtartani, a hibáimat gond nélkül elismerem, nem vagyok hazudozós, felfelé nyalós, törtető valamint hűséges típus vagyok. Alapvető jellemvonásom a javítás és nem a pusztítás. Szerintem ez így összességében elég jó. Arról nem tudok biztosan nyilatkozni, hogy meg tudtak volna-e rontani a nagyvilág tipikus hülyéi. Ez nem így alakult, inkubátorban élek, éltem idáig és mára eléggé megerősödött ez a személyiségem. Van egy olyan érzésem, hogy a legnagyobb figyelmet a jövőben az anyagiakra kell fordítanom, ha ki akarok lépni a nagyvilágba komolyabban. Itt is a törtető, másokat mosolyogva hátba szúró embereket kell időben leszerelnem. Eddig ezt csak kicsiben csináltam.

Itt jön még képbe a párválasztás és a nagy mumus, a megbízhatatlan lány esete. A világ úgy működik jelenleg, hogy a lányok, nők ugrálnak kapcsolatról kapcsolatra, hogy hátha az egyiknél érvényesíthetik a biológiai szerepüket egy biztos háttérrel. Evolúció, fajfenntartás és a többi. Ehhez csábítani kell a külsővel és valamennyi belsővel. A csábításhoz fel kell tupírozni a látványt és ettől a normál állapota a nőknek a full smink lett, ami általában a maximális szépségük felé közelít, ha nem tolja túl. Ha túl sok, akkor csúnya lesz, meg is érdemli. Ha viszont a legjobb formáját sikerül megteremtenie, akkor beleesik abba a hibába, hogy hazudik a másiknak. Ha a kimaxolt a normális állapot, akkor a smink és plasztika nélküli lesz a "csúnya". Ezzel nemcsak maga a hazugság ténye áll fenn, hanem az is, hogy alaphelyzetben lenne valójában szebb a lány és nem veszi észre. Az alaphelyzet viszont a párkapcsolatban mindenképpen elsőrangú lesz, hiába sminkeli magát már reggel, ha csapzottan ébred.

Én pedig ezt szeretem. Ez az igazi. Ez az, amit emberként látni szeretnék és férfiként már jöhet a smink is visszafogottan a játék kedvéért. De a nő akkor szép, ha már alapvetően annak látom. A valódi szépség az arcon számomra régen a formákról szólt, ma már a karakteresség számít. A karakter pedig legtöbbször nem is igazán szép, inkább egyedien érdekes. Ezért picit nehézkes a keresés is nekem, nincs már "valódi" arc, aki lenyűgözhetne.

Szóval a rossz döntésem akkor tényleg rossz volt?

Nem. Ez az én életem, belül gazdagnak érzem magam és mostanra már valami büszkeség-félére is szert tettem. Kezdek egésszé válni szinte teljesen önerőből. Szinte. Nő nem kellett hozzá, legalábbis valódi nagybetűs NŐ. Férfiként nem fejlődhettem hiába erőlködtem, de emberként már végre jól érzem magam a bőrömben. Ahhoz hogy ezt elérjem szükségem volt sok Popperre, Csernusra, Buddhára és még ki tudja ház száz hasonló gondolkodóra, felsorolni sem tudnám. A családon belüli példaképek nélkül viszont a többi lehet kevés lett volna. Ebbe a körbe viszont az összes háziállat is komoly szerepet vállalt, akik gyorsabb életciklusukkal megértették velem az élet-halál és elmúlás lényegét. 

Lehet valamit tényleg jól csinálok, ha jól érzem magam?

#20 Embernek maradni

A múltkori emberrel és a rá épülő férfiszereppel folytatnám.

Érdekes dolog ez az emberi lélek. Nagyon könnyű elrontani fiatalon, viszont nehéz kijavítani idősebb korban. Én félúton vagyok és lehet pont ez a tökéletes idő az újjáépítéshez. A nyári új időszámításom óta nők terén a semmi felé konvergáltam testi értelemben, ebbe belevehetjük az ismerkedéseket, de még az ismerősi körrel sem vagyok mostanában napi kontaktban. Ennek ellenére ezalatt a pár hónap alatt folyamatosan alakulok. Csak azzal a felismeréssel, hogy eddig a magány után vonzódtam valamilyen okból - és ennek csak a következménye volt ez a szüzesség eltolódás - valami nagyon megborult bennem. Nyugodt lettem, felszabadult bennem egy nagy kapacitás ami le volt kötve és nem is tudtam róla, na és persze jönnek időnként az indokolatlan jókedvek is. Valójában semmi látványosat nem tettem azóta és mégis valamiféle boldogságérzet van bennem. Valahogy kezd jó lenni minden. Ezt tényleg csak a felszabadult feszültségeimnek tudom elkönyvelni.

Jelenleg az ember fázisban élek. Nem vagyok szerelmes, nem érzem magamat férfinak. Ha nem olvastad volna a múltkori írásomat, akkor a férfi érzés annyit jelent, hogy fejben egy teljesen más állapotban vagy, van egy "menjünk, hátha lesz valami" hangulatod és érdekelnek a nők, valami újra és bizsergetőre vágysz, de nem fontos milyen nőről van szó, hova kell menned és miért csak valami érdekes történjen. Lehet az sima beszélgetés, bulizás vagy csak egy együtt töltött idő egy ismeretlennel, a lényeg az újdonság varázsa plusz a belső hormonmotor. Ez egy életérzés, egy sajátos személyiségforma, amit a legtöbb hím csak fiatalon tud megélni, utána meg már csak sóvárogni tud egy ilyen önfeledt napért. Én ebből a férfiállapotból egész életemben csak idén kaptam pár hónap erejéig, de ez most nincs jelen, ember lettem újra.

Milyen az én emberi létem? Az autómba másfél hete csak olyan 5-6km-t tettem, ami nagyjából lefedi az otthontól távol töltött időmet is, mivel itthon dolgozom. Igazából igénylem a kimenőt, de nincs semmilyen célom a világban, nem tudom hová menjek. Tele a tank az autómban és nem érzem az igényt, hogy beindítsam és menjek vele. Amúgy mellékesen autómániás vagyok. Lenne most is egy szülinap egy "alig" ismerősnek, de nem érzek semmit belül, hogy ott lenne a helyem. Nem a társaság a rossz, nem néz ki senki a körből, pont hogy hívnának befelé, de egyenlőre valami bennem nem működik jól. A férfi énemet zárójelbe tettem, nincs még kész, épphogy csak épülget, impulzusok nélkül inkább csak ártana nekem a feszültségével. Embernek kell hát maradnom, de itt meg a társasági életemben van ez a hibás valami egy nagy kérdőjel. Mellékesen kaptam egy megjegyzést a havertól, aki elindított a nagy átalakuláson, hogy ha nem megyek ebbe a szülinapi összeröffenésbe, akkor sosem lesz csajom. Szervezkednek valamit a háttérben, van az ismeretségi körükben pár lány, már ők örülnének ha nekem sikerülne összebútoroznom valakivel.

Én pedig tiltakozom legbelül. De miért? Már nincs meg az a félelemérzet sem, hogy kosarat kapok. Ha kapom, hát kapom. Nem vagyok már szűz sem, a női test pedig számomra vonzó is. Akkor mi a probléma? Egyetlen feltörőben lévő hátsó gondolatom van mostanában, ami napi szinten egyre többször felbukkan. Galyatetőre kell mennem az erdőbe, a fenyvesbe. Nem tudom említettem-e már, hogy a fenyőerdőkben van számomra valami rendkívül vonzó és megnyugtató. Köze lehet a Twin Peaks sorozathoz is, amit gyerekfejjel láttam. Mellesleg a szerelemről alkotott képemet is komolyan befolyásolta. Ebben a korban, a 90-es évek közepén van a válasz a magánykeresésemre és ez a fenyvesbe menetel amolyan korszak lezárásként érlelődik bennem. Ide viszont csakis egyedül mehetek. Úgy érzem, igazából nem is gondolkodni megyek majd a természetbe, hanem kiürülni. Hátrahagyni ezt az egész múltat, az összes gondot, haragot, feszültséget, mindent. Mindenre tudom már a választ, azért is fejlődök ilyen gyorsan. Az összes forgatókönyvet végigzongoráztam eddigi életem során, tudom merre van a helyes irány, de kell egy alkalom, amikor megnyomhatom magamban az OK gombot.

Csak ezután várhatom az új életet, a friss gondolatokat, az új élmények befogadását. Az én egész életem a lelki problémákról szólt, testi vagy szellemi téren nem kaptam kihívásokat. A lelkiekről annyit tudom már biztosan, hogy megoldhatók, csak kell egy fő cél, ahhoz egy terv, egy követendő szabályrendszer és rengeteg kis lépés, néhány nagyobbal. Talán a szellemi és a testi öngyógyítás is ilyen lehet, de arról nem tudok nyilatkozni. Ha Neked is lelki problémád van ne csüggedj. Lehet ez a legkönnyebben orvosolható terület csak folyamatosan kell figyelni magadat és a világot, aztán jöhet a rendszerezés.

Végzettségem szerint programozó vagyok, de nem dolgozom a szakmában. Magát a programozást talán pont a lelki gyógyításomhoz választottam annak idején és nemcsak rengeteget segített, de nélküle nem is tudtam volna idáig eljutni. A kulcsszó a rendszer. Minden dolog egy rendszer körülöttünk és minden egy nagy rendszer elvein alapul. Egy általános rendszerelméletet kell felépítened és megismered az egész világ működését idővel. Fogok erről még írni úgy érzem.

De most az a fenyves érdekel nagyon...

#19 Nőt vagy embert?

Ez a cím olyan, mint ha valami hímsoviniszta írta volna. Na mindegy, kifejtem bővebben.

Tudomásom szerint embernek születtem annak idején és ez nem változott azóta sem. Olyan 6-7 éves koromig egyáltalán nem érdekelt mi van a lábam között, utána is csak annyi változott, hogy tudatosítottam ezt a fiú fogalmat, amit mások mondtak rólam. Ettől függetlenül nem jelentett semmit. A gondok a hormontermelés beindulásával kezdődtek, onnantól kaptam egy még érthetetlen belső kényszert a lányok felé, ami összevegyült a környezetem által bemutatott tyúklétrával, miszerint a fiúból férfi lesz, abból vőlegény, férj, apa, tata, ásó-kapa. Ezekkel kellett valamit kezdenem éretlen fejjel és visszagondolva valóban használható segítséget vagy útmutatást sosem kaptam. Ezért is tartok itt.

Normális kisgyerekként egy tiszta emberi lény voltam, őszinte reakciókkal. Hogy mennyire voltam hazudós? Nem igazán. Szerintem. Amikor átléptem a fiú státuszba még rendben voltam, tisztának éreztem magam. Aztán jöttek a már megénekelt szivolák, akik kiszívják a férfiemberből a spirituszt és ekkor beletapostak a motorvezérlőmbe. Az én fiúból férfivá alakulásom a normális 16-18 éves kor helyett elhúzódott 37-ig, de még szerintem nem is ért véget most sem. Azzal hogy igénybe vettem pár lány szolgáltatását (de finoman fogalmaztam) azzal rá kellett döbbennem, hogy a nő fogalma számomra még nincs körbeírva. Hiába voltam többel is, ezek a lányok nem nők számomra, mert nem a nagybetűs nőt adták magukból, hanem a testüket, lehetőleg minél hamarabb lezavarva. Ők időlimitesek, sietnek, mindegy mennyi időt fizetsz egyszerre, a hozzáállásuk mondhatni lenéző. Ez nekem nem nőies, nem vonzó, lehet bármilyen bomba teste egy lánynak, ha nincs ott fejben és lélekben. Ez csak egy szimpla test, ebből nem tudom levonni miért is vonzódjak hozzájuk.

Egyszer olvastam egy hozzám hasonló csávó esetét, ő is így vetette le a rontást és már megbánta, mert így több kárt okozott a lelkivilágának. Én úgy vélem jól döntöttem amikor belevágtam, de messze-messze többre számítottam. Az utolsó esetem már három hónapja történt és csapnivaló volt. Hogy finom legyek és kulturált, a kapkodás a hölgy részéről, valamint a "szárazság" miatt nem volt csúcstámadás. Nem mondok többet inkább, ott voltam, el akartam menni, de maradtam... Az volt a bosszantó, hogy nem én voltam ebben a hibás. Ezzel behúzott egy elég vastag negatív strigulát a "nő" fogalma mellé.

Egyszóval nincs még kialakult nőképem, nem tudom miért is kellene már vonzódnom hozzájuk. Az én esetem ráadásul kiemelten érzékeny, itt minden találkozásnak valamilyen következménye marad, mert tanuló fázisban vagyok. Ha egy nő jó hatással van rám, akkor megy a nagy komputerbe az irányelvek készítéséhez, de ugyanez igaz a rossz élményekre is. Eddig nyár közepe óta az összes amit el tudok könyvelni a nőkről biztosan, hogy testileg tényleg lehetnek eszméletlen szépek. Gyakorlatilag ezen kívül inkább semmit sem "mentek le" magamban. Minden más viszont egyenlőre szürke köd vagy sötét éjszaka. Nem vagyok még hajlandó elkönyvelni semmi olyat magamban, amit személyesen meg nem tapasztaltam, mert az megint csak illúzió lenne. A féltékenységet, hűtlenséget, lelki társat és hasonló fogalmakat nem tudom lezárni magamban, nem tudom milyen átélni őket.

Így már érthetőbb, miért nem tudok férfiként tekinteni magamra egyenlőre. Valahol ez és a fiú között lebegek most, vissza nem léphetek és nem is akarok, de a valódi férfiképet egyszerűen nem érem még el valódi nő hiányában. Komolyan mondom már egyre kevésbé érdekel a szex, mert ebben az állapotban egyszerűen nem ez a fő problémám. Egyetlen lehetőségem van a nyugalmam visszaszerzésére, ha visszalépek "emberré". Az ember se nem fiú, se nem férfi, se nem vőlegény, se nem férj vagy apa. Ezek mind csak felvett szerepek, amiket el kell játszani, ha felhúzzák a függönyt. Jellemző erre a felsorolásra, hogy visszafelé nem lépegethetünk rajtuk, aki egyszer valódi apává vált fejben és lélekben az már örökké apa marad. Aki vissza tud lépni, az sosem vált apává csak született pár gyereke. 

Most embernek érzem magamat, se fiú, se férfi nem vagyok. Így is állok mindenkihez és a saját emberi énem elvei szerint reagálok a világra. Nekem ez így jó most, csak hátrányos is egyben. Hogyan hódítsak meg egy nőt, ha nem férfiként közelítek felé, hanem becsületes emberként? Ebből lesznek a barátzónák, ebből nem kérek most. Ezért áll most életem legnagyobb projektje és kezd unalmassá válni. Viszont már nem keresem a magányt, mióta múltkor írtam róla. Egy lépés kész. Igazából az ember-férfi állapotokhoz nekem egy ember-nő állapotú nőstény lenne a megfelelő vagy nekem kellene újra férfi üzemmód felé erőlködnöm. Igazából tetszett a nyári férfi-mód. Ránéztem itthon egy piros festékkupakra és megjelent a lelki szemeim előtt egy piros tanga. Naponta többször. Na jó egész nap. Más voltam akkor és élveztem ezt az állapotot. Csak az utána jövő tétlenség és változatlan hétköznapok rondítottak bele és ebből kellett átmenekülnöm az ember-módba. 

Hjaj... látom már a jövőt. Ideje lesz újra nekiindulni a nőstények felkutatásának. Mindegy hogy fizetős-e vagy sem csak újra aktiválnom kell magamat. Kár lenne feladni az eddigi eredményeket.