#26 Szűz = elmebeteg? 2 pont 0

Ez a múltkori kis akcióm azért elgondolkodtatott. Miért is gondolja az emberek egy jó része, hogy egy agg szűz orvosi eset? Vesézzük ki szépen.

A szüzesség okai

Mi okozhatja ezt az elnyúló állapotot? Az én esetemben három dolog, végül is már leírtam korábban. Az egyik az a bizonyos leányzó, a másik a gyávaságom, a harmadik a introvertált alaptermészetem. Ennyi pont elég volt. Lány jött, reakcióm felé egy nagy kerek nulla, de legalább nem is mozdultam ki otthonról, mert nem akartam bulizgatni és nem voltam sosem a társaság központja. Nem is akartam az lenni. Ez voltam én akkoriban, aztán egy ördögi körbe kerülve egyre jobban elszigetelődtem és az idő múlásával egyre kínosabbá vált az állapotom, inkább eltereltem a szót róla vagy távol tartottam az embereket. Azokat az embereket, akik rugdoshattak volna a helyes irányba, a haverok, barátok, akik motiváltak volna a lányok irányába. Ilyen egyszerű egy ilyen spirállal elcseszni egy komplett fiatalságot. Ez van. De hogyan lehetsz más módon is szűz?

Bigott vallásosság

Tudok olyan nőciről, akit nem ismerek személyesen, de látszólag emiatt maradt le a szexvasútról. 40 felett pedig már elég nehéz utánafutni. Az ő esete hasonló az enyémhez, biztosan volt lehetősége párszor, de a gyávaság és a tiszta vallásossága hátráltatta. De mondom, nem ismerem viszont ettől nem tartom betegnek. Rosszul döntött, akárcsak én.

Erőszakos múlt

Ilyet nem ismerek személyesen, de egy gyerekkori vagy fiatalkori nemi erőszak vagy mondjuk egy túlzott apai szigor megfélemlítheti az illetőt annyira, hogy féljen a másik nemtől. Ez már lehet orvosi eset.

Undor

Ennek egy enyhébb formája nálam is jelen van a nőkkel szemben. Ez annyit takar, hogy a túlsminkelt vagy férfias nők nekem nem igazi nők. Ez egyéni szoc problem, de ha nekem a nőies nők tetszenek, hát ez van. Hiába gyönyörű az arca, az alakja egy lánynak, ha úgy sétál, mint egy szénbányász a műszak után. Ez ugyancsak egy apróság, de nekem nem vonzó. Az sem az, ha jobban káromkodik alapjáraton, mint Eminem. Illúzióromboló. A cigifüst sem a nő illatára emlékeztet(ne) és a harsány locsogás és vihogás sem. Hülye vagyok tudom.

Munkahely

Első munkahelyemet alapvetően ezért hagytam ott. Belefásultam, hogy csak kanok vannak a környezetemben és még a pizzafutár se volt lányból. Ha pedig nem mozdulsz ki az albérletből, mert nincs ismerősöd sem az adott városban és nem tudod merre is menj elfele, akkor legalább a munkahely nyújtson valami lehetőséget. Amúgy is elég nehéz korszakom volt akkor, Marylin Mansonra akkor szoktam rá.

Vidék vs. nagyváros

Én vidéki vagyok, Pestországban volt az az első munkahelyem és utáltam. Nem szeretem a húgy és füstszagú utcákat, a mások által kedvelt állandó nyüzsgést és azt az alaphangulatot, amit áraszt. Van jó oldala is, de élni nem élnék ott. Van egy szerintem súlyosabb vonzata is ennek a megközelítésnek. A fiatal lányok már az én időmben is oda akartak költözni és a tanulmányaikat is ott végeznék. Ebből adódik, hogy a mostani vidéki településekből eltűntek a fiatalok és máshol alapítanak családot, jellemzően a nagyvárosokban. Ahol élek az évfolyamtársaim már vagy két iskolás gyereket nevelnek vagy elmentek a főváros felé, esetleg külföldön élnek. A vidék tök jó hely lenne, csak kezd olyan érzésem lenni, mintha valami poszt-apokaliptikus filmben lennék főszereplő. Ha megfigyelem a nőneműek összetételét, akkor vagy tiniket látok maximum középiskoláig bezárólag vagy már házas gyerekes, esetleg elvált gyerekes anyukákat. Ilyen hancúrozós szinglik itt egy pillanat alatt elkelnek vagy vetésforgóban próbálgatják ki a hímek. Kinél mikor ki van, hátha bejön valakinek. Ez a kategória viszont megbízhatatlan szappanopera tündér, van olyan lányka itt a városban, aki az esküvő előtti éjjel csalta meg a vőlegényét OTTHON a garázsban, amíg a családja és a pasija aludt. Kinek kell az ilyen tré menyecske? Inkább felásom a kertet kétszer és beleültetem a répámat, nehogy ráizguljak véletlenül. Emellett a vidéknek volt az én serdülőkoromban ('90-es évek) egy összekovácsoló ereje, én csak fórumnak hívom. Pesten ez most a Margit-sziget, ahol kikapcsolódnak, összeverődnek mindenféle fiatal és akár idősebb népek és együtt bandáznak, esetleg futnak, olvasgatnak. Ezt már itt nem látni vagy csak nagyon szerényen, elvétve. Nincs élet az utcán, a parkokban. Hogy is lenne, ha elmennek a fiatalok. Teljesen más volt a hangulata ennek a helynek 20 éve és már nem is vágyok lemenni gyalog a "központba", inkább autóval letudom amit le kell és irány haza. Ez volt az utóbbi 8-9 évem, inkább dolgoztam.

Komfortzóna

"Lépj ki a komfortzónádból", mondják. "Utazz, láss világot, keresd az új élményeket", mondják. Aham. Akkor most elmondom az én véleményemet erről. Komfortzóna az amiben úgy élsz, hogy igazából nem is akarsz kitörni, mert valamilyen szinten működőképes. Ezt kockára lehet tenni teljesen vagy ki lehet belőle lépegetni, csipegetni a külvilágból néhány cafatot, aztán gyorsan visszagubózni a biztonságos kuckóba. Most képzeld el mi történik egy olyan emberrel, aki olyan volt mint én úgy fél éve. Akkor akartam meghozni azt az életre szóló döntést, hogy ha idén nem lépek a nők terén, akkor teljesen lemondok róluk. Ekkor volt az a szerencsém, hogy megkaptam a kellő külső segítséget és most itt tartok. Akkor nagyon rezgett a léc, bármilyen negatív élmény egy lány felől örökre megváltoztatott volna abba az irányba. Egy tudatosan instabil ember voltam, vártam az impulzusokat, bármit csak dönthessek végre. Ha ebben az állapotban elindulok a világba, akkor csak a szerencsén múlott volna, hogy hogyan döntök. Ez szerintem veszélyes stratégia és életem legnehezebb szakasza is volt. Előtte legalább csak őrlődtem a vágyaim és a tehetetlenségem miatt, akkor kellett volna kimozdulnom a komfortzónából, csakhogy furcsa mód azt az állapotomat láttam nagyon instabilnak és ezért nem tettem semmit sem. Nem véletlenül nem iszom se alkoholt, se nem cigizek, se nem drogozok. Muszáj ébernek maradnom, nem kábíthatom vagy nyugtathatom magamat mesterségesen, mert rosszul döntenék egy nehezebb pillanatomban. Ebből következik az:

Instabil, döntésképtelen lelki állapot

Ez sem orvosi eset! Ez gyávaság, félelem az újtól. Baráti, családi beszélgetések a legjobb gyógymódjai. Ki kell beszélni a problémát, felszakítani a gátakat és azonnal meglépni amit meg kell.

A szüzesség veszélyei

Ha már bicskával nyitogatom ezt a tabutémát, váltsunk fejszére. Mire kell figyelnie egy kései szűznek és a másik párjelöltnek.

Bezárkózottság

Ez a része szerintem csak a súlyos esetekben lehet gond, ha már kommunikálni sem szeretne a "beteg" az emberekkel. Ha van valamekkora baráti köre, nem áldoz kecskét keddenként, akkor nincs ezzel baj. Ha csak szeret időnként elvonulni az okés.

Pedofília

Sokat gondolkodtam azon, miért nem lettem pedofil hajlamú ennyi év alatt és rájöttem. Az én szüzességem mozgatórugója egy bizonyos lány volt két évtizeden át. 13-14 éves koromban ismertem meg, akkor szerettem bele súlyosan és elméletileg meg kellett volna rekednem annál a 14 éves korosztálynál, de nem tettem. Azért nem, mert én ezt a lányt láttam felnőni, igaz egyre ritkábban sikerült megpillantani mondjuk az utcán a házuk előtt, volt hogy évekig nem is láttam és hirtelen feltűnt. Láttam hogyan változik és örültem neki. Tetszett a nővé válása, haladtam a korral és ő maga segített ezzel nekem mindig tovább lépni. Jelenleg a 30-as korosztály a legszimpatikusabb, a mimikai ráncok egyre vonzóbbak. A fiatalos, feszes bőrű babarcot felváltotta bennem a karakteresség. Az már olyan érett nős, nem csitris. Tetszik.

Időzavar

Ez kapcsolódik az előzőhöz. A szűz problémája (szerintem) mindig egy adott időponthoz köthető, ott ragadt meg, ott él, az a közege. Azt a hangulatot keresi, azt az életérzést. Én egész életemben tisztában voltam vele mikor döntöttem rosszul. Ez a randizgatós tinédzser időszak hiányzott az elmúlt te jó Isten 25 évben, az első érintéses, első csókos, tó partján összebújós jelenetek. Nem a szex volt a leges legfontosabb. A meghitt együttlét. Még most is ez az "álmom", ez az egyetlen jelenleg, ami miatt lépnék a nők felé, a szex úgyis jön extraként vele. Hiába vesztettem el a szüzességemet, igazából csak a továbblépésemet segítette, de a nagy áttörés nekem az első intim együtt töltött idő lesz és ezzel fogom lezárni ezt a 25 évemet. Baromira nem érdekel a szex addig. Ez olyan mint a sivatagban szomjazva a Higgs-bozonról elmélkedni. Úgyis a vízre fogsz gondolni. Másik érdekessége ennek az időzavarnak, hogy ha egyszer eljutok eddig az idilli együttlétig, akkor rohamosan fogok "öregedni". Semmi sem fog abban az érában tartani, pár hónap alatt eljuthatok a 30 körüli érettségi szintre fejben, amikor a következő problémát már a házasság és a családalapítás kérdése fogja jelenteni. Ez biza így lesz. Tudom... Azon meg felesleges elmélkedni, hogy találok-e tényleg valakit vagy sem. Nem tudom, nem is érdekel, ha valahogy lesz lesz, ha nem nem. Eddig ez a leghelyesebb hozzáállás szerintem.

 

Most más nem jut eszembe, úgyhogy az arcomat alapba helyezem. A blog jövőjén még gondolkodom.